gyermek kizárása: az egyházjogban a házasságkötést érvénytelenítő akarati hiányosság. - A házasság egyik lényeges eleme, hogy gyermekek világrahozatalára és nevelésére irányul. Aki tehát eleve (és nem csupán a házasságkötés után) kizárja házasságából a gyermeket, érvénytelenül köt házasságot. Ha azonban csak a gyermekek számát kívánja korlátozni valaki, v. egy későbbi időpontban akar a házasságból gyermeket vállalni, ettől még érvényes lehet a házassága. Annak eldöntésére, hogy valamelyik fél teljesen kizárta-e a gyermeket, fontos lehet ismerni a ~nak okát. Ha ez az ok a teljes kizárást indokolta, könnyebben kialakul a bíróban a meggyőződés a házasság érvénytelenségéről. A gyermek teljes kizárásának oka szokott lenni pl. az öröklött betegségtől való félelem; a felek „szabadságának”, „függetlenségének” túlzott féltése; a szerelem hiánya, sőt az ellenszenv a felek között, akik esetleg a környezet nyomására v. érdekből kötötték a házasságot; a házastársi életközösség felbontásának szándéka; a szüléstől való túlzott félelem; a korábbi házasságból származó gyermekek féltése a riválisoktól. - Nem érvénytelen viszont a házasság, ha megkötésekor a felek (v. egyikük) csak elhalasztani akarták a gyermek vállalását, később azonban, amikor kapcsolatuk megromlott, már egyáltalán nem akarnak gyermeket. Ugyancsak nem érvénytelen az a házasság, amelynek megkötésekor a felek előre látták, hogy nem lesz gyermekük (pl. idős koruk v. terméketlenségük miatt). Más dolog ugyanis valaminek az elmaradását előre látni, és más azt pozitív akarati tettel kizárni. E.P.

Erdő 1991:443.